Februárban Valentin Nap, Márciusban Nőnap! Tiszta készülődés a Tavaszra!

Ünnepelsz, vagy nem ünnepelsz a jenkikkel, köszöntöd a nőt avagy sem, én mindenesetre összegyűjtöttem néhány teának valót ezekre a napokra készülve, ezek estéire. Összeállítottam néhány BÁJITAL RECEPTET, amit a további bejegyzésekben olvashattok majd. KÖVESS, hogy megtudd!, aztán Te döntöd el mit kezdesz vele és vele, na meg vele...

A teáknak itt most nem a gyógyhatása kerül előtérbe, hanem az élvezet értéke. Az élvezet mögött azonban mindig ott van a gyógyító erő, mely gyötrelmek marását enyhíti, csak ebbe most nem mennék bele. Egyszerűen csak fogadd el, lelkiismeret furdalás nélkül élvezd és humorérzéked ne hagyjon el!

Aranyvessző: Igen erotikus neve van ennek a gyógynövénynek, nem gondolod? Vagy csak most tűnik fel nekem? Kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolat a pároddal. Varázsolj vele! Csiribí csiribá! Teádba tedd bele!

Áfonyabogyó: Nem csak a hupikék törpikék szeretik annyira, mi is. Egy-két bogyó a teába és az életerő áramlik a rugalmas testben. Vidámság, öröm! Dolce Vita

Bodza: Aljas indíttatásból elkövetett szavak szabad áramlása a szeretetért. A mohóság elvakult tudata.

Cickafark:   Achtung! Achtung! Keserű, lehűti az érzelmeket. Isten ments! Ne tedd a teádba! Perzselődj!

Citromfű: Ó, ezt ismerjük, nyugtat. És ha nyugtat, jobban figyelsz az élményre, hatékony élményfeldolgozó. Annyira lenyugszol, hogy a gátlásosság huss, már ott sincs, ha volt. De ne sokat tegyél bele, mert aludni nem ér!

Csalán: Felpörgeti a vérkeringést, a tetterőt. Fokoz némi erőt, nemi erőt. A leláncolt titán elszabadul. Teába!

Csillagánizs: Suttogja, élvezd az életet, de ne légy agresszív! Segít megélni az izgalmak élvezetét.  

Édesgyökér: 40+ általános nyálkásító, nedvesítő. Intim tus! Lazítja a simaizmokat, széppé varázsolja a hangodat. Nem engedi a kiszáradást. A gyomorban. A légutakban. A tüdődben. És ott sem.

Fagyöngy: Nyugtatja a szív szorongásait. Hol egy fagyöngy, csókolj meg! Már megint itt van a Szerelem!

Fahéj: Afrodiziákum! Az Isten örülhetett ennyire, mikor megteremtette. Érzékeny hangulatában erejét növelte.

Galagonya: Izzik a galagonya ruhája, száműzi a szívből a gonoszságot.

Gyermekláncfű: Szabadság! Szeretem! Mit nekem téves képzetek! „Fertőzd be szemedet egy új ragállyal, S e régi méreg eltűnik ezáltal.” Benvolio, te tudsz valamit! "Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül, S egy tettől a bűn is széppé dicsőül." Lőrinc barát rögtön fel is oldoz e tett alól.

Gyömbér: Bátorságot ad, hogy feltüzeld az elméd. Étvágyjavító! Könnyít a hő hullámain! Tüzes víz! Wow, még jól  jöhet.

Gyújtoványfű: Tettre fel! Száműzd az önös érzelmeket! Indul a mandula! DE!!! DE!!! DE!!! Vigyázz kérlek!, mert úgy jársz, mint apa, akinek elindult a hasa, aztán ment utána, utána meg anya és vitte a mit tudom én mit. Szóval kritikus használni!

Hársfa: A vágyakozás, gyöngédség, dal és szerelem jelképe. Lombja alatt ünnepi táncot ropni, dalolni. Mesés, csodás, sőt romantikus kapcsolatrendező álomélményt enged megélni.

Hibiszkusz: Fokozza a nőiesség érzését. Igényed lesz a szépre, hogy felébreszd a férfiban a nő iránti érzékenységet. Oldja az érzelmi pangást, feledteti az egymás közti feszültséget. Rózsával kombinálva minden cél megvalósulását ígéri.

Kakukkfű: Vágyaid szárnyaló fantáziáját magabiztossá teszi.

Kamilla: Megnyitja a megsértett szívet. Serkenti a renyhe étvágyat.

Kardamom: Melegséget és szeretetet ébreszt, örömöt a hétköznapokba, bátorítást a félelmek elleni küzdelemhez. Segít a hevült érzelmi állapotok elérésében és fenntartásában.

Katángkóró: Ne légy közönséges, hétköznapi vágykereső! Nemesítsd a vágy erejét vele!

Kávé: Borúra derűt hoz. Bátor leszel és merész, felpörget és megragad, mozdul, ami mozdulatlan. Élvezd minden cseppjét!

Körömvirág: Mindenféle lázongást csillapít. Na, ezt akkor MOST NE! A virág jelentése: Úgy érzem nem szeretsz! Ezt mára felejtsd el! Ne tépkedd a szirmokat, szeret? nem szeret! szeret? nem szeret! Jézusom! Oviba való! Légy lázadó odaadó!

Levendula: Száműzi a szennyes gondolatokat. Megtisztítja az álmokat. Jaj, MOST EZT SE! Álmodj és légy szennyes! Gyerünk!

Martilapu: Segít a léleknek felszabadultabb állapotba kerülni, a nehéz lélegzetet könnyen venni. Jól jöhet! Nemde?

Mályva/Ziliz: 40+ Női teákból ne hagyd ki! Ha nem akarod, hogy a hőhullám elrontsa az estéd. Síkossá teszi a nyálkahártyát. Megszabadít régen lerakódott, felgyülemlett mérgektől és ismered őt, ugye? a nő tud dühítő lenni.

Orbáncfű: Az est végén segíti megemészteni az élményt, amit átéltél, mert holnap ilyet nem tennél. Elűzi a démoni kísértést….  Megtisztítja a lelked a mocskos gondolatvilágtól. Holnap új napra ébredsz! 

Ökörfarkkóró: A felszabadult lélek megnyugtatása. Ökör vagyok vagy nem? Felszabadultam! Kit érdekel?

Rooibos: anti-aging. Az örök fiatalság titka. Ki ne akarna fiatal maradni? Örökkön örökké? Ámen.

Rozmaring: A múlt nagy rejtélyei! Dolgozd fel! Önző hajlamok fogságából ereszd ki! Végy lendületet, hozz izgalmakat és derűt!

Rózsa: A szerelem virága. Vigasztalja a szívet. A mindent felperzselő vágyódás jelképe. Segít a kellemes hangulat, a tökéletes boldogság megteremtésében. Növeli a nemi vágyat! 

Sáfrányos szeklice: A nagy katalizátor. Felerősíti a nem iránti vágyat, ami most igen. Segít feloldódni az odaadásban, a szürke ötven árnyalata színes lesz.

Szegfűszeg: Enyhe afrodiziákum. Nem tűri a tétovaságot. Csillapítja a fájdalmad, segít a nehezen emészthető gondolatok feldolgozásában, gátlásosságban.

TEA: Chamelia Sinensis. A rohanó világ stoptáblája. Az érzékszervekkel nem érzékelhető világ kapuja. A megélés élménye. A harmónia teremtő ereje. Használd alap teának.

Vasfű: A vasfű a bekeményedett érzelmek újjászületésének élményét segíti megélni. Jól harmonizál a Kegyelem Vas Istennőjével. (Az meg ki? Ti Kuan Yin.)

Zeller: Izgalmassá teszi az élményeket. Erősödik az életöröm. Ez nem tea, de készíthetsz belőle salátát.

Zsurló: Rögeszmék, nyomasztó élmények tisztuljatok, fokozd életerőmet!

A BÁJITAL RECEPTEKÉRT nézz vissza később! Kövesd a blogot és értesülsz a hírről! Ha tetszett, szólj másoknak is, tudjanak bájitalt főzni ők is! 

Te milyen teát főznél Valentin Napra, illetve a nőnek Zoltán napra? 

SZÉP ESTÉT MINDENKINEK!

Állítólag ma a barátság napja van, de nekem már a jenkik ünnepe jár az eszemben.

Valentin nap. Kinek mi jut eszébe róla? Engem Valentin nem érdekel, sőt Bálint sem, de a férfi annál inkább, akit ezzel a teával lehetne megitatni ezen az éjszakán.

Tavaly kevertem egy bájitalt, ki lehet próbálni!

HÖLGYEK FIGYELEM! Férfiak csak félszemmel lessenek!

50 év elég sok idő ahhoz, hogy az ember lánya összegyűjtsön jó néhány emlékezetes élményt. Ma az interneten szembejött velem egy hír. 26 évvel ezelőtt, 1992. február 4. katonai puccskísérlet, Caracas/Venezuela és emlékképek kerültek elő.

Venezuela tízszer nagyobb, mint Magyarország és Dubai lehetne, ha a világ egyik legnagyobb kőolajtartalékán ülve jó döntések születnének. 1960 és 70 között élte virágkorát az ország. 1974-79 Carlos Andres Perez elnöksége idején gazdasági növekedés, majd hanyatlás, nehézségek. 1988-ban Perezt a múlt szép reményében újra elnökké választják, de politikai állásfoglalása már nem a régi és 1989-től Caracasban zavargások, fosztogatások és tüntetések jelzik az elégedetlenséget.

1992. február 4. Caracas. - Gazdasági és szociális válság, mikor 1992-ben fellép Chavez, későbbi elnök és  puccskísérletet tesz 5 katonai vezetővel és a hadsereggel. A kísérlet nem sikerül, megadják magukat, Chavezt letartóztatják és 2 év börtönre ítélik. Még ugyanennek az évnek a novemberén újra megpróbálja a hadsereg megdönteni Perez kormányát, Chavez a börtönből irányítja az eseményeket és a támadást az elnöki rezidencia ellen.

Számomra ekkor vált személyes élménnyé.

1992 februárjában még nem voltam Caracasban, de november 27-én már igen.

Süt a nap! Imádtam, hogy állandóan meleg van. Mindig süt a nap, sosincs hideg és nem zavart egyáltalán, hogy karácsonykor nincsen hó és szánkó. Ha esett az eső, akkor belehúzott, kiadta dühét és távozott, fél óra múlva már nyoma sem volt. Amikor a gép megérkezett Caracasba és kiléptünk a repülőtér ajtaján, soha nem érzett nehezékként ült rám a trópusi levegő. Szokatlan volt, mégis azt éreztem, de jó! A kislányom ekkor 2 éves volt, a fiam pedig már a pocakomban. Épp a repülőgépen mozdult meg először.

1992. november 27-én reggel csend van, nincs mozgás, nem él az egyébként zajos metropolisz. Mi történt? Nem értettük miért nem jönnek-mennek dolgozni az emberek, hova lett az élet? Nyomozás, ki kell deríteni mi a helyzet. Hamarosan megtudtuk, hogy zavargások vannak, mindenki otthon maradt, jobb ha nem mozdul. Nem mozdultunk mi sem és izgatottan vártuk, hogy most mi lesz? Mi vár ránk? Itthon nem igazán szoktunk hozzá ilyen helyzetekhez. A legnagyobb balhé, amit korábban megtapasztaltunk még itthon, a taxis blokád, ami kismiska volt ahhoz képest, ami ezen a napon Venezuelában történt.

Tehát, 1992. november 27. Caracas. Bekapcsoltuk a tévét, minden a szokatlan „napfelkeltéről” szólt. A tévé folyamatosan megy, nézzük, mint valami filmet, hogy mi történik kint a városban. A lakás falain belül úgy érzed, mintha semmi nem lenne, olyan, mint egy hétvége, amikor nem kell dolgozni. A néma csenden kívül nem érzékelsz semmit, de a tévében látod, hogy körülötted igencsak zajlik az élet. Jönnek a katonák, mennek a tankok, lőnek, vadászgépek húznak el a fejünk felett. Közben ébred a gyerek, játszik, nem érzékel semmit az egészből, de tulajdonképpen mi sem, éljük a mindennapok óráit, mint máskor és a tévéből informálódunk.

Beszélgetünk, nézzük a tévét, egyszer csak irgalmatlan hangrobbanás és én ösztönösen azonnal a  földre guggolok, nyakam behúzom, a gyerek az apjával az ágyon fekszenek. Mi az úristen volt ez? állok fel lepetten. Pár perccel később megint szokatlan hangot hallok, kinézek az ablakon, vadászgép repül felénk és a fejünk felé érve újra az a borzasztó hang, mintha épp abban a pillanatban hangsebességre váltana és robban.

Megszokjuk, telik a nap, főzöm az ebédet. Paprikás krumplit készítek. Kevergetem, hogy ne égjen le, közben kinézek az ablakon és látom, hogy egy repülőgép köröz az elnöki rezidencia közelében. Körbe, körbe repüli, mindig ráfordul orrával lefelé, célba veszi. Mit csinál? Miért köröz ennyit? Keverem a krumplit, szememmel nézem a gépet, mintha várnám derüljön már ki mit akar. Jópárszor célba vette a rezidenciát és aztán kilőtte rakétáit. Basztikuli! Mi a franc? Egyenes adásban néztem az ablakból, miközben a paprikás krumplit kavarom, hogy szétlövik az elnöki rezidenciát. 

A puccs még aznap sikertelenül zárult. Az emberek (általánosítok, de természetesen nem minden ember) az ilyen helyzeteket kihasználva jogot formálnak a fosztogatásra és azonnal megtámadják az üzleteket, visznek mindent, amit lehet, tulajdonképpen büntetlenül.

Másnap, mintha mi sem történt volna, reggel újra él a város, dolgozni indul. Megyünk a magyar oviba a gyerekkel. Az óvónénikkel talán váltunk pár szót a tegnapról, de igazán nem ül a témán senki.

Régen volt. Így él az élmény emlékeimben. Azóta mindig mikor híreket hallok a nagyvilágból, az jut eszembe, mennyire más átélni egy eseményt, mint hallani róla. A médián keresztül sokkal tragikusabb, mint átélni. Ezzel nem a helyzet súlyosságát szeretném lebecsülni, hanem inkább valahogy alkalmazkodik az ember, amikor nincs más választása, hiszen számomra abszurd, hogy miközben a legnagyobb nyugalomban főzöm a család ebédjét, az ablakon kitekintve azt nézem, hogy lövik szét az elnök rezidenciáját. Micsoda kontraszt!

Az élmény megtanította megérteni azt is, hogy amit kívülről látunk, az nem ugyanaz belülről és ami bennem zajlik, azt a külvilág nem úgy éli meg, mint én. Amit nem értünk hajlamosak vagyunk a saját eddigi élményeink alapján megítélni és a magyarázatot gondolataink igazságaként definiálni, pedig azok csak gondolatok és nem az igazság. Amikor ítélkezünk az vajon az igazság, vagy csak a gondolataink csapdájában vagyunk és úgy alkotunk véleményt valamiről, másokról, mások tetteiről?

A Venezuelában töltött majd két évem alatt nem ez volt az egyetlen felejthetetlen élmény. 1993 márciusában Caracasban megszületett a fiam nem mindennapi körülmények között; rendőri akciót látni, ahogy lekapcsolnak egy száguldó autót és kirángatják belőle az embert; Isla Margaritán trópusi tornádó és még több furcsa élmény, nehézség, tanítás, melyek az életem formálták, erősítették a nőt, mintha tudták volna, hogy erre az erőre még szükségem lesz. És ez még csak a kezdet, hisz huszonéves vagyok ekkor. Mindezek ellenére nagyon szerettem ezt az országot, az embereket, a mentalitást, a klímát, az esőerdőket, a tengert és sajnálom, hogy lejtőn van az ország, kár érte.

Előző rész ITT! Szent meggyőződéssel hittem, miután tanulmányaimban mindenhol úgy szerepelt az adott témakör: szív- és érrendszer, hogy akkor az orvos is ennek együttes tudója. Hát nem!

Újabb időpont kérés következő év január. Megint hálát adtam a Jó Istennek, hogy tulajdonképpen én nem beteg vagyok, a félelmem a téllel elmúlt, én csak szűrővizsgálatra megyek, van időm.

Január – Angiológia

Pontban hívnak, nem kell várni. Beirányítanak egy öltözőfülkébe, vetkőzzek bugyi melltartóra. Vetkőzzek??? Hát, tulajdonképpen nem tudom mire számítottam, hogy az orvos majd szemröntgennel vizsgál meg és megállapítja, hogy az erek rendben vannak. Nincs nagy jártasságom az orvosoknál. Na mindegy, meglepődtem, gyorsan felmértem a helyzetet, még jó, hogy nem second class bugyi és melltartó volt rajtam.

A zárt ajtón keresztül hallom, szólnak, menjek be. Bementem. Na abban a pillanatban „lefőttem”.

Ott volt Dr. Csaba. Egy valamire nem számítottam, hogy az orvosok lehetnek jóképűek férfiak. Ott állok bugyiban, melltartóban egy férfi előtt. Ez azért ilyen hangsúlyos élmény, mert én igen szégyenlős vagyok. Aki ismer az tudja, hogy bikiniben még a strandon sem, de már javuló tendenciát mutatok. Szóval abban a szúrásban plusz 10 kilóval éreztem magam kövérebbnek. Észrevétlen végigmértem magam újfent (hú, de jó, hogy ezt a fehérneműt vettem fel), hasam óvatosan behúztam, magamat egy mély sóhajjal kihúztam. Próbáltam menteni a menthetőt. Hirtelen NŐ lettem. Legalábbis magam éreztem magam annak, mert a dokik ehhez nyilván hozzá vannak szokva és nem a nőt látják, hanem a beteget. Na de látod!? A NŐ. A NŐ attól lesz nő, hogy megjelenik a férfi. És most mindegy milyen minőségben. Ott van.

A vizsgálat ideje alatt azt se tudtam, hogy üljek, hogy feküdjek. Azt mondta üljek ide, odaültem. Feküdjek le, lefeküdtem. Közben igyekeztem a 10 kilót lefaragni magamról, pillanatok alatt korlátlan ideig bent tudtam tartani a levegőt, vagyis inkább nem vettem levegőt, hogy karcsúbb legyek. Zavaromban egy kurta szó nem hagyta el a szám, nem néztem rá, nagyon tetszett a plafon. A barátnőm jutott eszembe, aki mindig azt mondta, hogy kommunikálj, mindig beszélj, ne hallgass. Jó, a vizsgálat végén gondoltam megszólalok és valami frappáns mondatot kinyögök. Dr. Csaba közölte velem az eredményt, nincs semmi bajom. Na, akkor most, most mondok valamit. „De jó, akkor nem vagyok halálos beteg?” – Hú, bakker, Gabi, na ez egy tuti mondat volt! Dr. Csaba szemét láttam kerekedni és körbejárta a rendelő falait. Tíz kiló kövérség abban a pillanatban visszacuppant, ahogy mély sóhajjal magamhoz vettem a létező összes levegőt és bevonultam az öltözőbe.

Így jártam én a szűrővizsgálatokkal. Az azért jó érzéssel töltött el, hogy megnézettem a szív- és érrendszeremet, elégedett vagyok, biztonságban érzem magam azáltal, hogy minden évben elmegyek az üzemorvoshoz, a fogaimat folyamatosan karbantartom. Jaj, a fogorvosom!  Ő is pasi, ráadásul jóképű és nagyon ügyes. Az aszisztense is imádni való, szeretek hozzájuk menni.

Ne féljünk elmenni az orvoshoz!  időnként nézessük meg magunkat, hogy minden rendben van-e.  Inkább féljünk, mint megijedjünk. Remélhetőleg a későbbiekben sem kell komoly problémával orvoshoz mennem. Bár ne legyenek illúzióim, mert mégis csak a B oldal megy és ezt a kifejezést is csak az érti, aki már legalább 50.

 Szűrővizsgálat másképp:

A teaboltban sokszor kérdezik, hogy mi a véleményem a fém szűrők használatáról és ha már szűrővizsgálatokról meséltem, mesélek erről is. 

Én azt gondolom, hogy a fém teaszűrőkkel korábban azért lehetett gond és azért mondták, hogy lehetőleg ne használjuk, hogy a szűrő anyaga ne lépjen reakcióba a tea ásványi anyagaival. Azok a szűrők anno hamar rozsdásodtak és ez nem használt. 

A mai szűrők azonban már annyira finom természetes anyagból vannak, krómozott acélötvözet, mely pont ezt a rozsdásodási folyamatot megakadályozza. Ha nem is teljes egészében és bizonyos körülmények között rozsdásodhat, de szerintem mégiscsak tisztább anyag, mint a mesterséges műanyag. 

Sokszor hallani, hogy a műanyag flakonokból oldódik valami még akkor is, ha ásványvíz van benne és nem meleg vízzel érintkezik. Számomra nem természetes anyag, ilyen nincs a természetben. 

Előnye,  hogy nagyon kevés szárazanyag tartalmat enged át. Szemben egy porcelán szűrővel, aminél a bögréd tele lesz ázott teamaradványokkal. 

Másrészt, ha az nem zavar, hogy éltető ételeinket órákig fém edényekben főzzük, majd megesszük, akkor miért zavar minket pár másodperc, amíg leszűrjük a teát? Netán ázik benne 10 percig? 

Szóval én nem ellenzem a fémszűrőket, ha minőség és a teaházakban, teaboltokban általában azt találsz.

Ha mégis ellenérzésed van, akkor vannak alternatívák a műanyag szűrőn kívül. Ilyen a papírfilter. Ennek minden féle fajtája van. Akkor használom, amikor a gyerekeknek előre elkészítem a teákat, kiporciózom, hogy a koliban, vagy ha mennek valahova, ne kelljen maceráskodni a teával, csak lógatni. 

Aztán vannak a pamutfilterek. Ezt is szeretem, bár nem a klasszikus teaszűréshez, hanem pl. tinktúrák, olajos kivonatok készítésénél, mert így az utolsó cseppig kinyerem a lényeget.  De ez nem jelenti azt, hogy egy kancsóban ne lehessen használni teaszűréshez.

50 éves leszek. 50 éves? Atya ég! Ezt el fogom még mondani párszor az idén. Hihetetlen mi minden történt ebben az ötven évben. Vajon lesznek az évnek olyan napjai, melyek emlékeket idéznek az elmúlt félszázadból?...

Pár hónappal ezelőtt bejött a teaboltba egy idősödő (még nem idős, csak úton van afelé) úriember. Prosztata problémái vannak és az interneten olvasta, hogy milyen növényekből kell teakeveréket összeállítani, hogy enyhüljenek gondjai. Ragaszkodott a kis cetlijéhez, igazán meg se hallotta, amit mondok, de azért beszélgettünk. Leginkább ő beszélt és én hallgattam. Annyira el volt keseredve, félelemmel töltötte el a betegségének ténye, súlyossága, hogy csak mondta és mondta és mondta. Egy dolog vigasztalta, hogy kapott időpontot az urológiára és hosszú hónapok félelemmel, fájdalmakkal teli várakozása után holnap orvoshoz megy, meggyógyítják.

Beszélgetünk, közben mérem a teát, csörög a telefonja. Elnézést kér, kimegy a boltból. Pár perc múlva visszajön, addig kicsomagoltam a teát és elkeseredett romjaiból tekint fel rám.

• Most képzelje el! Lemondták az időpontot. Másikat jelöltek ki, mert…..

És nem érti miért pont az ő időpontját kell törölni? Miért neki kell elfogadnia azt, hogy további egy hetet kell várnia? Miért, mikor az ő gondja a világ legnehezebb, legsúlyosabb problémája? Miért?

Felmerült bennem a kérdés: Akkor kell fegyvert kovácsolni, amikor már zajlik a háború? Nem lenne jobb megelőzni? Amikor az ember beteg, olyan nyomoroncnak érzi magát és kétségbeesett. Még jó kedvvel kellene az egészséget megőrizni és nem kétségbeesve a betegséget kezelni. De őszintén! Neked eszedbe jut az egészségedet védeni? Vagy akkor csinálsz valamit, bármit, amikor a betegség szele megérintett és rájössz, milyen múlandó az ember?

Eszembe jutott, hogy az elmúlt ötven évben én mennyit voltam orvosnál? Két gyermekét egyedül nevelő anyaként nem volt idő betegnek lenni. Táppénzen szerintem egyszer sem voltam az elmúlt 30 év alkalmazotti munkával töltött idejében, a saját vállalkozásomban meg pláne nem. A házi orvosom legfeljebb a face-n látja, hogy létezem. Jó, volt, hogy voltam nála egyszer egyszer felfázással, mert épp úgy éreztem, hogy a halálomon vagyok, de csak azért, hogy mégiscsak találkozzunk személyesen. Kórházban a szüléseken kívül egyszer voltam. Két gyerek születése és egy méhszájplasztika, ami a természetes úton szülések hozadéka, ez van. Mindhárom nagy élmény,  jó sztori. Majd elmesélem egyszer.

A lényeg, hogy nem jártam orvoshoz betegségből adódóan. Szűrővizsgálatokon igen. Munkahelyi alkalmassági vizsgálatokon, nőgyógyászati vizsgálatokon évente egyszer. A fogaimra odafigyelek, rendszeresen megyek ellenőriztetni és ha kell, mert valamit mindig talál persze, akkor azt megcsináltatom. Viszont ügyes a doki és amit egyszer megcsinált, azzal 10 évig nincs gondom. Most tíz év után elmentem újra, hogy nézzen szét a számban. Amit akkor megcsinált azzal nincs teendő, amit akkor nem csinált meg, azt most ideje lesz megcsinálni. Ennyi az összes orvosnál töltött időm.  

Az elmúlt télen annyira hideg volt, hogy a kezeim és a lábaim alig éltek. A lila minden árnyalatában pompázott bizonyos időszakokban, jéghideg volt, alig éreztem. Néha kétségbeejtő színe volt.

Kitaláltam, hogy velem biztos valami tuti nagy baj van, öregszem és komolyabban kell vennem a szűrővizsgálatokat. Legalábbis a szív- és érrendszeremet meg kell nézetni, addig is spéci teákat kevertem magamnak, ittam. Nem mindig, néha. Már TAVASZ vége felé jártunk, mikor eszembe jutott, hogy ja, meg akartam nézetni a rendszeremet. Anya kért időpontot a kardiológiára, kaptunk is SZEPTEMBERre. Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát!

Eljött a szeptember. Egy óra csúszással beléptem. Megvizsgáltak, minden rendben van. A szívemmel nincs baj.

• Jó, és az érrendszerem?
• Milyen érrendszer? Az nem hozzájuk tartozik.
• Nem hozzájuk tartozik? Hát kihez? – álltam ott értetlenül.
• Az az angiológia és oda is időpontot kell kérni.

Szent meggyőződéssel hittem, miután tanulmányaimban mindenhol úgy szerepelt az adott témakör: szív- és érrendszer, hogy akkor az orvos is ennek együttes tudója. Hát nem!

Folytatása következik ITT!

Így 50 felé egyre inkább észreveszem a testem hőháztartásának körforgását. Ez korábban nem tűnt fel, most viszont minden nap szembesülök vele. Egyelőre nem okoz gondot, nincsenek hőhullámaim, igazodom a jelenséghez. Ahogy az évszakok változnak az év során úgy változom én is a nap folyamán.

Tavasszal óriási energiával indul az élet. Melegszik az idő, indítja az életet, rügyfakadás, virágzás, tombol az energia. Nyáron tetőfokára hág a hőség, az indián nyárral nyugodni készül, hűl a levegő, ősszel egyre fárad, és a téllel jön a hideg. Így változik bennem is a hőmérséklet. Hajnali 1-3 óra között indul az élet. Ekkor mindig felébredek és egyébként mindenki felébred normál körülmények között. Fordul egyet az ágyában, kimegy pisilni vagy iszik egy korty vizet, de felébred, mégha reggelre nem is tudatosul benne, mert a máj ébreszti a testet. Az éjjelre összegyűjtött vérmennyiséget megtisztította és küldi a szívnek, hogy betegye a keringésbe, lássa el a szerveket, induljon az élet. Ha nincs elegendő vér (testnedv) a szervezetben, akkor éjjel 3 óra körül arra ébredhetünk, hogy kiver a víz. Általában a változókorral jár együtt ez a kellemetlen érzés, mert a testnedvek mennyisége nem elegendő. A máj meggyújtja a tüzet és ahelyett, hogy megmozdítaná a "vizet", lendületet adna neki, kiveri. Kiver a víz, szoktuk mondani, ha hirtelen leizzadunk. Szerencsére nekem még nincs ilyen problémám, nincsen éjszakai hőhullámom, de a víz ott van mellettem és én éjszaka is kortyolok. Persze a hőhullámok ellen nem minden esetben ilyen egyszerű a megoldás, de a lényeg minden esetben ugyanez és nem feltétlen azt jelenti, hogy nem iszunk eleget. Hogy mit tehetünk még? Majd egy következő blogban, most...

Szóval érzem a testem hőmérsékletének körforgását. Estefelé fázósabb vagyok, egy forró zuhany kelt életre, reggel melegebb a testem és jólesik meginni egy pohár frissen facsart zöldség/gyümölcs levet, mint ma reggel.

Sárgarépa, cékla, alma általában van itthon. Gyümölcscentrifugát nemrégen vettem, mert miután rendszeressé vált a tavaszi léböjt kúrám, célszerűbbnek láttam egyre szert tenni. Három szál sárgarépa, egy céklának a fele és egy alma. Tettem bele egy narancsot, egy grapefruitot, citromot. Rengeteg lett a lé, a fiamnak is jutott.

Amikor a répát kicentriztem, sajnáltam a visszamaradt répahúst kidobni. De mit csináljak belőle? Imádom a répát cukorral. Gyerekkoromban anyukám sokat csinált nekük nasinak. Most azonban a reggelit oldottam meg belőle. Találtam a hűtőben maradék tubusos sajtot, darabka füstölt sajtot, fokhagyma és bors mindig van. Ezekkel kevertem össze. 

Sót nem tettem bele. Nem azért mert ellenzem, nem ellenzem a sót, sőt, csak most nem éreztem hiányát. Tettem bele pirított magvakat is. Nyami! Nagyon finom lett!

A gyümölcslevet úgy ahogy van szinte egy szuszra megittam ahogy megcsináltam, mert nagyon kívántam. Reggelire pedig megettem a répakrémet pirítóssal. Takarékos takaros reggeli a maradékok felhasználásával és semmi ki nem dobásával. 

A cékla húsból salátát szoktam készíteni fokhagymával, borssal és majonézzel. Ez is tuti! Mondjuk főtt céklát csíkokra vágva finomabb, de így se rossz. 

A gyümölcsök húsából pedig lekvárt szoktam készíteni. Ezt a nyáron próbáltam ki először, amikor nagyon sok piros szőlőm volt. Mivel nem vagyok borász, ezért én beletettem a gyümölcscentrifugába és megittam a levét. De ott volt az a rengeted, még nem teljesen száraz, csillogó szőlőhús. Mit csináljak vele? Kifacsartam almát is, körtét is és ezeknek a húsát beletettem egy fazékba. Megszórtam cukorral, tettem bele egy pici borkősavat (nem használok citromsavat!) és lassú tűzön melegítettem, majd meglátjuk mi lesz belőle. A gyümölcshúsban még nagyon sok lé maradt, a centrifuga nem teljesen szárazra facsarta, ami ebből a szempontból nekem nagyon jól jött. Isteni lett! Kifőztem egy kisebb üveget, beletettem a lekvárt, dunsztba raktam és kihűtöttem. Külön tartósítószert nem tettem bele, mert tudtam, hogy hamar meg fogom enni és a cukor és borkősav bőven elegendő lesz a tartósításhoz. Joghurttal és pirított magokkal, azt a mindenit, de finom!!!

Az előző rész tartalmából ITT:

Új év reggelén ráálltam a mérlegre, megszületett az elhatározás. Néhány kilót le kell adni, mert ha leülök úgy érzem felgyűrődik a bőr a nyakamig és a gyomrom, hasam csak azért nem, mert a tüdőm megállítja. Ennek köszönhetően persze levegőt se kapok. Viszont a tartásomon javít, mert kihúzom magam, úgy ülök. Ekkor persze megállapítom, nem is vagyok túlsúlyos, csak rossz a tartásom. Aztán ráállok a mérlegre, ami visszaránt a valóságba.

Fogyni kell és az első számú teendő, hogy mozogjak. Minden héten egyik reggel hajnalban úszni megyek, egyik délután fallabdázok és vasárnap reggel kerékpározok a barátnőmhöz egy kávéra.

A terv az, hogy a mozgással a felesleget leadom, az étkezéssel nem termelek többet, csökkentem a bevitt mennyiséget, iszok és ahol tudom, segítem az emésztésemet.

Mi legyen az ennivalóval?

Kint hideg van, az emésztéshez meleg kell, tehát kerülöm a hűtő táplálékokat és előnyben részesítem a melegítőket.  A kondér (gyomor) alá be kell gyújtani, különben „nem fő meg” a kaja.

Ráadásul a klasszikus fogyókúra télen nem működik, hiszen a szervezet épp arra törekszik, hogy minden felesleges vizet kihajtson a szervezetből, meg ne fagyjon és minél több zsírt növesszen a létfontosságú szervek működésének védelmében. Meleg ruhát ad rájuk. A baj csak az, hogy most rajtam túl meleg ez a ruha. Kicsit túlzásba esett, estem.

Tehát, ha azt a megoldást választanám, hogy nem eszek, vagy nem eszek zsírosan, vagy nem eszek szénhidrátot, vagy csak salátákon és leveken élek, akkor a szervezetem még jobban rááll arra, hogy védenie kell engem és a szerveket, tehát egymás ellen fogunk dolgozni, melynek eredménye csalódás lesz, de nem fogyás. Meg kell alkudnom vele valahol félúton.

Nem eszek salátát télen, csak ritkán. Mármint nyers salátát nem eszek. A saláta hűti a szervezetet, gyengíti az emésztést és most a testemen kívül is hideg van, bent a meleget kell tartani. Ezért növesztettem zsírt, csak kicsit sok lett, mint mondtam.

Főtt zöldségekből eszek salátát. Párolt zöldbab, kukorica, répa, burgonya, joghurtos majonézzel vagy olajjal nyakon öntve és rászórok különféle pirított olajos magvakat.

Hús mellé párolt zöldség. Nem eszek sok húst, de azért eszek. Arra figyelek, hogy a hús mellett legyen szénhidrát. Ebéd után egy kis csokika?, egy csokikácska?, hogy a vérnyomásom rendben legyen. A hús fehérje a szénhidrát tüzében ég el. A magyar étkezési szokásokhoz hozzátartozik az ebéd utáni süteményezés. Nem véletlenül. A húsevő magyarnak kellett a szénhidrát, hogy a hús emészthető legyen és ne okozzon puffadást, böfögést, köszvényt. Én nem vagyok sütis, de egy falat csoki jólesik. Szépíti a bőrt! :D :D

TUDTAD, hogy ha köhögsz, akkor érdemes magas kakótartalmú étcsokit enni, mert a teobromin ellazítja az izomszöveteket és nyugtatólag hat?

Kerülöm a déli gyümölcsöket, inkább alma vagy körte. A déli gyümölcsök délen nőnek. A melegben. Azért nőnek, azért lédúsak, hogy az ott élőket hűtse. Hát itt most hideg van. Vitamintartalma miatt szoktam enni narancsot, de ritkán. Az alma és a körte a nap melege által letermelte azt a cukormennyiséget, amire télen szükség van, ide vele. 

Zöldségek közül a fekete retek. Imádom. Igazi téli táplálék. Segíti az epetermelést, ébreszti az emésztőrendszert, segít a zsír lebontásában. 

Kenyér. Magvas nem fehér kenyér. 

Mit is csinálok még? Ja, tudom. Nem rohanok a kajával. Nyugodtan eszek és jó alaposan megrágok minden falatot, hogy a gyomrocskámnak ne adjak túl sok feladatot, mert akkor egész nap aludni fogok, hogy ő dolgozni tudjon. Elszipkázza tőlem azt a kis energiát is, amim van. Evés közben nem beszélek és nem iszok!  :D :D

Közben nem iszok, de előtte és utána?

VIZET! Leginkább vizet iszok. Langyos vizet, de minimum szobahőmérsékletűt. Este is iszok. Ott van az ágyam mellett és ha valamiért felébrednék, iszok egy kortyot.

A klasszikus vértisztító teákat kerülöm. Nem jelent megoldást a zsírokra. A vértisztítók vízhajtók, megterhelik a vesét. Észrevetted, hogy télen sokkal kevesebbet iszol mégis sokkal többet jársz pisilni? Dolgozik a vese. A lehető legtöbb vizet üríti ilyenkor, hogy minél kevesebb maradjon a szervezetben. A vese a szervezet mosógépe. Ha meghajtod, mint Zinger a varrógépet, kiborul teljesen. Szegény! Képzeld el, hogy a mosógéped centrifugálásra készül és a mosott ruhákból szívja ki a vizet, hogy minél könnyebb legyen a még maradék szutykot kicentriznie. Közben folyamatosan kapja a vizet és a ruha soha nem lesz annyira száraz, hogy beindíthassa a centrifugát, tehát egyfolytában ürít. Folyamatosan pisilsz, hisz természetéből adódóan a tél hidege miatt pisilni küld, ürítsd a vizet, mert most nem kell, te pedig folyamatosan küldöd rá a plusz parancsot a vizelethajtó teákkal. K.O.

A megoldás az lesz, hogy olyan teákat iszok, melyek az emésztést serkentik.  Mert enni kell, kell a táplálék és kell az energia, tehát itt kell nyakon csípni a huncutját, ezért most több fekete teát iszok vagy oolongot. Reggel nem indulhat a nap tea nélkül és a nap nem fejeződhet be. Kissé keserű teákat iszok, mert a keserű íz most a barátommá vált. A legzsarolóbb módon bomlasztja a zsírok burjánzását, nem építi a szöveteket, nem táplál, viszont segíti a méreganyagok lebontását és kiürülését, ezáltal tisztítja a vért. Nem utolsó sorban feszesíti a bőrt! Wow! Király!

Ezekből szoktam keveréket készíteni a kilók csökkentéséhez: apróbojtorján, citromfű, körömvirág, levendula, katángkóró, cickafark, orbáncfű, valamelyik mentaféle, mate tea vagy rooibos és persze a fekete zsaroló szépség, meg a fahéj és a gyömbér, szegfűszeg és ánizs... :)  

De nem szabad túlzásba vinni, csak addig amíg fogyi van, különben hamar megöregszem és elmegy a kedvem a szextől. Azt meg már csak ne!

(ps.: haladok, lement egy kiló, ha este mérem és két kiló, ha reggel. :D )

Jól kezdődik a január. Rögtön az első napon arcomra fagy a mosoly!

Szilvesztert a barátnőmnél töltöttem, ott is aludtam. Reggel a fürdőszobában készülődtem, mikor megláttam egy mérleget, gondoltam ráállok. Nem kellett volna!

Az ember kényszert érez, ha meglát egy mérleget, hogy ráálljon.  Kétségbeesve kiabáltam a barátnőmnek:

- Andika! Rossz a mérleged!

- Kizárt, az biztos nem! - jött a válasz.

Na ne már, tuti elromlott a mérleg, nem lehetek ennyi kiló. Majd az én mérlegem, majd az megmutatja az igazságot. Azon szoktam mérni magam, eztán is azon fogom, mert az az én barátom. Hazamentem és másnap reggel itthon is megméretkeztem. 

Ez is elromlott!!!!!

Hát ez a baj az ünnepekkel. Súlyos terheket cipelünk utánuk! Eszünk! Mindenhol eszünk, akárhova megyünk. A boltokat megrohamozva felvásárolunk minden ehetőt és annyi kaját főzünk, hogy a fél világot el tudjuk látni vele. Persze mindenki főz és süt, mindenki visz minden rokonnak, barátnak, szomszédnak és ismerősnek. Halmozottan rengeteg kaja kerül a hűtőkbe, amit első lelkiismeretünknek köszönhetően megeszünk, mert kaját nem dobunk ki.

A Szilvesztert még megvárjuk, mert ekkor is eszünk, ma még bűnözünk, aztán ráállunk a mérlegre és világrengető sikoly hagyja el torkunk.

Ennek fele sem tréfa, sürgősen tenni kell az ügy érdekében. Őrült erővel fogyókúra! 

Ilyenkor! Télen! Na ez szép menet lesz. Hogy csináljam, hogy az eredményes is legyen?

Mit tegyek, mit egyek, mit igyak?

STRATÉGIA:

- Ami tuti fix, MOZGÁS NÉLKÜL NINCS FOGYÁS! Ihatok én bármilyen csodateát, ha nem mozgok, nem fogyok! És azt hiszem ezt józan paraszti ésszel be kell látni. Teendők:

• Eddig hetente egyszer mentem reggel úszni. Ez most kevés lesz a fogyáshoz, mert hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nem vagyok egy Hosszú Katinka, de még a hasonlítás is nagyképűen hangzik. Az én úszásom épp csak arra jó, hogy mégis megmozgassam magam hajnalban, miközben nézem a triatlonosokat a másik pályán és azt képzelem, de tuti vagyok. Amúgy büszke vagyok magamra, ha jön a volt szomszédasszony, akkor ott vagyunk a medencében. Sőt, már azt is elértük, hogy ha nem megyünk, a triatlonosok kimondottan hiányolnak és megjegyzik, nem mentünk "edzésre". :D
• Megvettem a squash bérletet. Ide is a volt szomszédasszonnyal megyek. Nélküle nem sport a sport. :) Együtt kezdtünk tanulni Zsolti bácsinál. Vettünk jónéhány sok órát, így mondhatom, hogy nem csak ütögetjük a labdát, hanem tényleg játszunk, mint az igazi kezdő amatőrök és imádjuk. Korábban futottunk, de miután a Mátrában lefutottam a Hanák Kolos teljesítménytúrát (35,9 km és 1289 m szintemelkedés! :) - természetesen a volt szomszédasszonnyal futottam :D), a térdem kalibrálta magát 4 km-re és kiakad. Ezután döntöttünk úgy, hogy elkezdjük a fallabdát. Most, hosszabb szünet után újra megjelentünk a pályán és élveztük a játszmát. Ráadásul régi ismerősökkel találkoztunk (fiúk! :) ), akik Miskolcról járnak be játszani és hiányérzetükről biztosítottak minket, amiért sokáig nem voltunk. Tök jó! Mindenhonnan hiányzunk, ha nem megyünk! 

• A harmadik mozgásnem: amikor csak tehetem, biciklire pattanok és tekerek. Leginkább hétvégén. Minden vasárnap reggel a barátnőmnél kávézok. Elég messze lakik (már ha lehet távolságokról beszélni nálunk)  ahhoz, hogy egy jót kerekezzek. Most hétvégén például a nap is sütött, a hőmérséklet is kellemes volt, így reggel is és ebéd után is elmentem hozzá tempósabban taposva a pedált.

Tudod mi a legjobb a mozgásban, azon túl, hogy a testednek jót teszel? Hogy a lelkednek is jó a hovatartozás élménye. A minap bent volt nálam a teaboltban egy házaspár és arról beszélgettünk, hogy ők is járnak az usziba, az esti lakosságira, mert szeretnek szaunázni és az csak este van. Amit pedig nagyon szeretnek, a kialakult, megszokott társaság. A társaság!, ahonnan hiányzol, ha már nem vagy ott. A fogyáshoz ez is kell! :) 

NEKED IS ROSSZ A MÉRLEGED? 

Nem élsportoló szeretnék lenni, még csak nem is sportoló. Mindössze azt szeretném, hogy jól érezzem magam a bőrömben és ehhez mozogni kell. Épp annyit, amennyi jól esik, ami örömmel tölt el. Nem szenvedéssel, nem túlterheléssel, kedvvel, de MOZOGNI!

 Folytatása következik! Mit egyek és mit igyak? 

Pár perccel elmúlt éjfél, pedig január 1-jén akartam az első bejegyzést írni. 

Egész nap pihentem, azt mondják az év első napján nem szabad csinálni semmit. Amit semmiképpen: nem szabad szemetet kivinni, nem szabad mosni, se csirkét enni. Én úgy döntöttem, hogy akkor nem csinálok semmit.

Egész nap pihentem. Kipihentem az elmúlt évet és arra gondoltam, hogy idén 50 éves leszek.

A Van aki forrón szereti c. filmben, Marilyn Monroe szerepe szerint majdnem 25 éves és azt mondja Tony Curtisnek, hogy az majdnem egy negyed század. Ráadásul ezt úgy mondja, mintha isten tudja milyen öreg lenne. Én meg ötven leszek idén májusban, az majdnem egy fél század. Vagyis májusban pont félszáz éves leszek. 

Nincs vele problémám. Nem is érzem magam ötven évesnek. Illetve mi az, hogy nem érzem magam ötvennek? Ötven éves vagyok és ezt érzem. Hogy nem érzem magam ötvennek, az viszonyítás egy képzelt 50 éves lét érzéséhez, amitől én fiatalabbnak gondolom magam. :D :D 

Január első napján a nagy semmit tevésben az jutott eszembe, hogy nyomon követem saját magam és kitaláltam, hogy létrehozom ezt a blogot, amolyan naplónak. Miként zajlik majd ez az év? Az 50. élettel töltött évem.

JANUÁR 1. - Fogadalmak napja. Nem fogadtam meg semmit. Semmi olyasmit, hogy lefogyok vagy leszokok bármiről. Inkább az jutott eszembe, hogy mit szeretnék az 50. életévemben megtenni, ami örömmel töltene el. A lista valószínűleg hosszú lesz remélem, de amik elsőként eszembe jutottak az ezek:

- Még soha életemben nem volt PROTFÓLIÓ FOTÓZÁSom. Már ha lehet ezt mondani egy hétköznapi emberről készített fotósorozatról. Ez most divat és tényleg milyen igazuk van azoknak a hölgyeknek, nőknek, lányoknak, akik megörökítik szépségüket a jövőnek, az utódoknak, maguknak, hogy ámuljanak majd, milyen szépek voltak.

Mert tényleg gyönyörű fényképeket látok, mind gyönyörű nő és most úgy érzem, hogy én is szeretnék. Még nem tudom mikor, nem tudom kivel, tehát ki legyen a fotós és milyen stílusú legyen. Titkon még az is megfordult a fejemben, hogy glamour fotózást is szeretnék. Megnéztem a wikipédián, a glamour szó jelentése: varázslatos szépség, ragyogás;  olyan fényképészeti műfaj, amelynek célja a modell szépségének kiemelt ábrázolása. A stílus gyakran ötvözve használja a sminkelés, fodrászat, retusálás és a világítás technikáit, ezzel is hangsúlyosabbá téve a fotóalany szépségét, és elkendőzve esetleges hibáit. :)

- A másik vágyam szintén fényképhez kapcsolódik valamilyen szinten, ami elég különös. Magam is csodálkozom magamon, de eszembe jutott, foglalkoztat a gondolat. Van néhány fotós ismerősöm, akik esküvői fotókat készítenek. Nekem soha nem volt ilyen fényképem. Nem voltam menyasszony. Feleség voltam, de bementünk két tanúval, összeházasodtunk és kész. Emlékszem nagyon nem akartam menyasszony lenni. Elképzelni nem tudtam, hogy a násznép előtt én végigvonuljak és minden szempár engem nézzen. Nagyon távol állt tőlem ez a ceremónia és soha nem is bántam meg és nem sajnáltam, hogy nem voltam menyasszony. Most viszont, talán az ötvennek köszönhetően azt érzem, SZERETNÉK EGYSZER FELVENNI EGY MENYASSZONYI RUHÁT. Olyan szépek benne a fiatalok. Fiatalok! :D Na én a magam ötven évével nem lennék fiatal, de hátha engem is széppé tenne a ruha. Rendesen sminkkel, frizurával és azokkal a profi fotósokkal, akik úgy tudnak fotózni, mintha mindenki a világ legszebb nője lenne abban a ruhában. 

Ez a vágyam nem arról szól, hogy szeretnék menyasszony lenni (éppen szerethetnék is), hanem az érzésről, milyen egy menyasszonyi ruhában lenni és ha már rajtam van, akkor lefényképezni. Azóta már rég nem vagyok férjnél, viszont a világ legszebb gyerekei az enyémek, akik azóta felnőttek. Egyszer férjhez menten 20 évesen, 27 évesen elváltam, a többi néma csend. Valahogy úgy alakult, hogy nem mentem többet férjhez. A pasik sem tolongtak, de erről majd még biztos írok. A nők örök témája a férfi. A szingliknél is. Miért nincs? Hogy az úr istenbe lehet, hogy nincs? Válasz sincs.

Fél órával múlt éjfél. Korán fekvő vagyok és korán kelő. Most is már aludtam, csak a gondolat nem hagyott, hogy ezt a blogot, ha elakarom indítani, akkor illő az első napot nem ellébuskázni. :)  Megpróbálok elaludni, mert holnap munka van.

Ki vagyok és mit csinálok? Hogyan telik A NŐ 50. életéve? Természetgyógyászként és teaimádóként úgy élem-e az életem, ahogy prédikálom? Hogyan élem meg a mindennapokat, milyen kérdések foglalkoztatnak egy 50 éves nőt?