Így 50 felé egyre inkább észreveszem a testem hőháztartásának körforgását. Ez korábban nem tűnt fel, most viszont minden nap szembesülök vele. Egyelőre nem okoz gondot, nincsenek hőhullámaim, igazodom a jelenséghez. Ahogy az évszakok változnak az év során úgy változom én is a nap folyamán.

Tavasszal óriási energiával indul az élet. Melegszik az idő, indítja az életet, rügyfakadás, virágzás, tombol az energia. Nyáron tetőfokára hág a hőség, az indián nyárral nyugodni készül, hűl a levegő, ősszel egyre fárad, és a téllel jön a hideg. Így változik bennem is a hőmérséklet. Hajnali 1-3 óra között indul az élet. Ekkor mindig felébredek és egyébként mindenki felébred normál körülmények között. Fordul egyet az ágyában, kimegy pisilni vagy iszik egy korty vizet, de felébred, mégha reggelre nem is tudatosul benne, mert a máj ébreszti a testet. Az éjjelre összegyűjtött vérmennyiséget megtisztította és küldi a szívnek, hogy betegye a keringésbe, lássa el a szerveket, induljon az élet. Ha nincs elegendő vér (testnedv) a szervezetben, akkor éjjel 3 óra körül arra ébredhetünk, hogy kiver a víz. Általában a változókorral jár együtt ez a kellemetlen érzés, mert a testnedvek mennyisége nem elegendő. A máj meggyújtja a tüzet és ahelyett, hogy megmozdítaná a "vizet", lendületet adna neki, kiveri. Kiver a víz, szoktuk mondani, ha hirtelen leizzadunk. Szerencsére nekem még nincs ilyen problémám, nincsen éjszakai hőhullámom, de a víz ott van mellettem és én éjszaka is kortyolok. Persze a hőhullámok ellen nem minden esetben ilyen egyszerű a megoldás, de a lényeg minden esetben ugyanez és nem feltétlen azt jelenti, hogy nem iszunk eleget. Hogy mit tehetünk még? Majd egy következő blogban, most...

Szóval érzem a testem hőmérsékletének körforgását. Estefelé fázósabb vagyok, egy forró zuhany kelt életre, reggel melegebb a testem és jólesik meginni egy pohár frissen facsart zöldség/gyümölcs levet, mint ma reggel.

Sárgarépa, cékla, alma általában van itthon. Gyümölcscentrifugát nemrégen vettem, mert miután rendszeressé vált a tavaszi léböjt kúrám, célszerűbbnek láttam egyre szert tenni. Három szál sárgarépa, egy céklának a fele és egy alma. Tettem bele egy narancsot, egy grapefruitot, citromot. Rengeteg lett a lé, a fiamnak is jutott.

Amikor a répát kicentriztem, sajnáltam a visszamaradt répahúst kidobni. De mit csináljak belőle? Imádom a répát cukorral. Gyerekkoromban anyukám sokat csinált nekük nasinak. Most azonban a reggelit oldottam meg belőle. Találtam a hűtőben maradék tubusos sajtot, darabka füstölt sajtot, fokhagyma és bors mindig van. Ezekkel kevertem össze. 

Sót nem tettem bele. Nem azért mert ellenzem, nem ellenzem a sót, sőt, csak most nem éreztem hiányát. Tettem bele pirított magvakat is. Nyami! Nagyon finom lett!

A gyümölcslevet úgy ahogy van szinte egy szuszra megittam ahogy megcsináltam, mert nagyon kívántam. Reggelire pedig megettem a répakrémet pirítóssal. Takarékos takaros reggeli a maradékok felhasználásával és semmi ki nem dobásával. 

A cékla húsból salátát szoktam készíteni fokhagymával, borssal és majonézzel. Ez is tuti! Mondjuk főtt céklát csíkokra vágva finomabb, de így se rossz. 

A gyümölcsök húsából pedig lekvárt szoktam készíteni. Ezt a nyáron próbáltam ki először, amikor nagyon sok piros szőlőm volt. Mivel nem vagyok borász, ezért én beletettem a gyümölcscentrifugába és megittam a levét. De ott volt az a rengeted, még nem teljesen száraz, csillogó szőlőhús. Mit csináljak vele? Kifacsartam almát is, körtét is és ezeknek a húsát beletettem egy fazékba. Megszórtam cukorral, tettem bele egy pici borkősavat (nem használok citromsavat!) és lassú tűzön melegítettem, majd meglátjuk mi lesz belőle. A gyümölcshúsban még nagyon sok lé maradt, a centrifuga nem teljesen szárazra facsarta, ami ebből a szempontból nekem nagyon jól jött. Isteni lett! Kifőztem egy kisebb üveget, beletettem a lekvárt, dunsztba raktam és kihűtöttem. Külön tartósítószert nem tettem bele, mert tudtam, hogy hamar meg fogom enni és a cukor és borkősav bőven elegendő lesz a tartósításhoz. Joghurttal és pirított magokkal, azt a mindenit, de finom!!!