50 éves leszek. 50 éves? Atya ég! Ezt el fogom még mondani párszor az idén. Hihetetlen mi minden történt ebben az ötven évben. Vajon lesznek az évnek olyan napjai, melyek emlékeket idéznek az elmúlt félszázadból?...

Pár hónappal ezelőtt bejött a teaboltba egy idősödő (még nem idős, csak úton van afelé) úriember. Prosztata problémái vannak és az interneten olvasta, hogy milyen növényekből kell teakeveréket összeállítani, hogy enyhüljenek gondjai. Ragaszkodott a kis cetlijéhez, igazán meg se hallotta, amit mondok, de azért beszélgettünk. Leginkább ő beszélt és én hallgattam. Annyira el volt keseredve, félelemmel töltötte el a betegségének ténye, súlyossága, hogy csak mondta és mondta és mondta. Egy dolog vigasztalta, hogy kapott időpontot az urológiára és hosszú hónapok félelemmel, fájdalmakkal teli várakozása után holnap orvoshoz megy, meggyógyítják.

Beszélgetünk, közben mérem a teát, csörög a telefonja. Elnézést kér, kimegy a boltból. Pár perc múlva visszajön, addig kicsomagoltam a teát és elkeseredett romjaiból tekint fel rám.

• Most képzelje el! Lemondták az időpontot. Másikat jelöltek ki, mert…..

És nem érti miért pont az ő időpontját kell törölni? Miért neki kell elfogadnia azt, hogy további egy hetet kell várnia? Miért, mikor az ő gondja a világ legnehezebb, legsúlyosabb problémája? Miért?

Felmerült bennem a kérdés: Akkor kell fegyvert kovácsolni, amikor már zajlik a háború? Nem lenne jobb megelőzni? Amikor az ember beteg, olyan nyomoroncnak érzi magát és kétségbeesett. Még jó kedvvel kellene az egészséget megőrizni és nem kétségbeesve a betegséget kezelni. De őszintén! Neked eszedbe jut az egészségedet védeni? Vagy akkor csinálsz valamit, bármit, amikor a betegség szele megérintett és rájössz, milyen múlandó az ember?

Eszembe jutott, hogy az elmúlt ötven évben én mennyit voltam orvosnál? Két gyermekét egyedül nevelő anyaként nem volt idő betegnek lenni. Táppénzen szerintem egyszer sem voltam az elmúlt 30 év alkalmazotti munkával töltött idejében, a saját vállalkozásomban meg pláne nem. A házi orvosom legfeljebb a face-n látja, hogy létezem. Jó, volt, hogy voltam nála egyszer egyszer felfázással, mert épp úgy éreztem, hogy a halálomon vagyok, de csak azért, hogy mégiscsak találkozzunk személyesen. Kórházban a szüléseken kívül egyszer voltam. Két gyerek születése és egy méhszájplasztika, ami a természetes úton szülések hozadéka, ez van. Mindhárom nagy élmény,  jó sztori. Majd elmesélem egyszer.

A lényeg, hogy nem jártam orvoshoz betegségből adódóan. Szűrővizsgálatokon igen. Munkahelyi alkalmassági vizsgálatokon, nőgyógyászati vizsgálatokon évente egyszer. A fogaimra odafigyelek, rendszeresen megyek ellenőriztetni és ha kell, mert valamit mindig talál persze, akkor azt megcsináltatom. Viszont ügyes a doki és amit egyszer megcsinált, azzal 10 évig nincs gondom. Most tíz év után elmentem újra, hogy nézzen szét a számban. Amit akkor megcsinált azzal nincs teendő, amit akkor nem csinált meg, azt most ideje lesz megcsinálni. Ennyi az összes orvosnál töltött időm.  

Az elmúlt télen annyira hideg volt, hogy a kezeim és a lábaim alig éltek. A lila minden árnyalatában pompázott bizonyos időszakokban, jéghideg volt, alig éreztem. Néha kétségbeejtő színe volt.

Kitaláltam, hogy velem biztos valami tuti nagy baj van, öregszem és komolyabban kell vennem a szűrővizsgálatokat. Legalábbis a szív- és érrendszeremet meg kell nézetni, addig is spéci teákat kevertem magamnak, ittam. Nem mindig, néha. Már TAVASZ vége felé jártunk, mikor eszembe jutott, hogy ja, meg akartam nézetni a rendszeremet. Anya kért időpontot a kardiológiára, kaptunk is SZEPTEMBERre. Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát!

Eljött a szeptember. Egy óra csúszással beléptem. Megvizsgáltak, minden rendben van. A szívemmel nincs baj.

• Jó, és az érrendszerem?
• Milyen érrendszer? Az nem hozzájuk tartozik.
• Nem hozzájuk tartozik? Hát kihez? – álltam ott értetlenül.
• Az az angiológia és oda is időpontot kell kérni.

Szent meggyőződéssel hittem, miután tanulmányaimban mindenhol úgy szerepelt az adott témakör: szív- és érrendszer, hogy akkor az orvos is ennek együttes tudója. Hát nem!

Folytatása következik ITT!